Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szeretetre tanítani

 

Hogy ki vagyok?
nem érdekes.
A végtelen időkben
jövök, megyek.
Tanítok mindenfele.
Csak egy a lényeg;
amit gondolok, amit mondok, az
szívem szeretetében szülessen,
és az
igaz,
tiszta
legyen,
és eszerint cselekedjek.

 

 

 

 

network.hu

 

A szerzetesnövendékek körében felmerült a kérdés:
- Hány szabályt kell megtartanunk, hányban kell gyakorolnunk magunkat?
A Magasztoshoz fordultak a kérdéssel.
- Szerzetesek, tíz szabályt írok elő a szerzetesnövendékek számára, ezekben kell gyakorolniuk magukat:

 

  

 

Tartózkodás élet kioltásától.
Tartózkodás annak elvételétől, amit nem adtak.
Tartózkodás a nemi élettől.
Tartózkodás a hazugságtól.
Tartózkodás a részegítő italoktól, amelyek mámort okoznak.
Tartózkodás meg nem engedett időben evéstől.
Tartózkodás tánctól, énektől, zenétől, színjátékok nézésétől.
Tartózkodás koszorúk, illatszerek, kenetek használatától, ékszerek viselésétől.
Tartózkodás magas és széles ágytól.
Tartózkodás arany és ezüst elfogadásától. 

 

- Szerzetesek, előírom, hogy a következő tíz esetben zárjátok ki a növendéket a szerzetből:
Ha életet olt ki.

 

Ha lop.

 

Ha tisztátalan életet él.

 

Ha hazudik.

 

Ha részegítő italt iszik.

 

Ha a Buddhát szidalmazza.

 

Ha a Tant szidalmazza.

 

Ha a Közösséget szidalmazza.

 

Ha tévtanokat hirdet.

 

Ha apácával viszonya van.

 

(Mahávagga I. 56, 60)

 

 



 

Simone Weil

 

(1909-1943)

Kell, hogy egy ideig meg tudjunk lenni természetes vagy természetfeletti viszonzás nélkül.

\

Az ember csak egy villámcsapásnyi időre képes kiszabadulni a világ törvényei alól. A megállás pillanatai ezek, a szemlélődésé, a tiszta megvilágosodásé, a lelki ürességé, az erkölcsi üresség elfogadásáé. Ezekben a pillanatokban vagyunk fogékonyak a természetfölöttire.

Aki egy percre vállalja az ürességet, vagy kap természetfölötti kenyeret, vagy elbukik. Félelmetes kockázat, de bele kell menni, bár egy percnyi teljes reménytelenséget jelent. De futni nem kell utána.

\

Elszakítani vágyakozásunkat minden jótól és várni. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy az ilyen várakozás beteljesül.

\

A múlt és a jövő elnyomja a szerencsétlenség üdvös hatásait, mert korlátlan teret ad a képzeletnek, hogy felszökjön a magasba. Ezért a lemondások legfontosabbika a múltról és a jövőről való lemondás.

\

Semmit sem birtokolunk a világon - mivel a véletlen bármit elragadhat tőlünk -, hacsak azt a képességet nem, hogy így szólhatunk: én. Ezt kell kioltani. Egyetlen más szabad cselekedet sincs a hatalmunkban, csak ez az egy: az én eltörlése.

\

A bűn azt mondja bennem: "én".

Én vagyok minden. De ez az "én", ez Isten. Nem pedig én.

A rossz különböztet, megakadályozza, hogy Isten megfeleljen a mindennek.

Nyomorúságom következtében vagyok én én.

A világ nyomorúsága teszi, hogy bizonyos értelemben Isten: én (azaz személy).

\

 

Az idő valójában nem létezik (legfeljebb a jelen mint határvonal), mégis alá vagyunk vetve neki. Ez a sorsunk. Annak vagyunk alávetve, ami nem létezik.

\

Az a lélek, amely fejével fölé emelkedik még az égnek is, a léttel táplálkozik.

Az, amely alatta marad, vélekedéssel táplálkozik.

\

Lényegbevágó különbség van a misztikus között, aki Isten felé fordítja szerelmi vágyra való hajlamát, melynek fiziológiai alapja a szexuális energia, és aközött a hamis misztikus utánzó között, aki ráhagyva erre a hajlamra természetes tájékozódását, és képzeletbeli tárggyal látva el, erre a tárgyra, mintegy címkéül ráírja Isten nevét. Nehéz megkülönböztetni egymástól ezt a két műveletet, melyek közül a második alábbvaló még a kicsapongásnál is, nehéz, de nem lehetetlen.

\

 

A boldog ember szeretete olyan, hogy osztozni akar annak a boldogtalannak a szenvedésében, akit szeret.

A boldogtalan szeretete olyan, hogy már az is örömmel tölti el, ha a szeretett lényt örömben tudja, anélkül, hogy részesülne ebben az örömben, vagy akár óhajtana részesülni benne.

\

 

Az emberi lények közül csak azoknak a létét ismerjük el teljesen, akiket szeretünk.

\

Hit más embereknek mint olyanoknak a létezésében: ez a szeretet.

\

Tisztán szeretni csak úgy lehet, hogy beleegyezünk a távolságba, hogy imádjuk a távolságot magunk és szeretetünk tárgya között.

\

...a szűzi szeretet különleges értéke. Minden kéjvágy a jövőre, a képzelgésekre épít. Pedig, ha csak azt kívánjuk, hogy egy lény létezzen, az létezik: mit is kívánhatnánk még?

\

Aki szereti egy nő lelkét, az nem saját élvezetének eszközlőjeként gondol erre a nőre.

\

Hibát követ el, aki arra vágyik, hogy megértsék, mielőtt még megfejtette volna önmagát a saját szemében. Nem más ez, mint örömök hajszolása a barátságban. Még inkább megront, mint a szerelem. Eladnád lelkedet a barátságért.

\

Ne engedd meg semmilyen vonzalomnak, hogy börtönbe zárjon. Óvd magányodat.

\

Ugyanaz a szó (ha például egy férfi szól feleségéhez: szeretlek) közönséges és felemelő is lehet aszerint, hogyan ejtik ki. Ez pedig annak a lelki rétegnek a mélységétől függ, amelyből fölfakadt a szó: az akarat itt tehetetlen. És valamilyen csodálatos összhang révén ugyanezt a lelki réteget érinti meg abban, aki hallgatja. Vagyis, aki hallja a szót, fölismerheti, mit ér, ha ugyan van hozzá érzéke.

\

Teljesen mozdulatlanak kell lenni.

A mozdulatlanság nem azt jelenti, hogy óvakodnunk kell a cselekvéstől. Szellemi mozdulatlanságról van szó, nem fizikairól. Csakhogy nem saját akaratunk szerint kell cselekednünk, ahogyan a cselekvéstől való távolmaradásnak sem akaratból kell erednie. Először is azt kell megtennünk, amire pontos kötelezettség kényszerít minket,. Végül azt, amit természetes hajlam sugall, feltéve, hogy nem valami méltatlan dologról van szó. A cselekvések birodalmában akaratunkkal csak a pontos kötelezettségek teljesítésén szabad fáradoznunk. A hajlamból eredő cselekedetek nyilván nem igényelnek erőfeszítést.

 

Aki elnyeri, ám tovább adja az elátkozottságot, nem hagyja szívébe hatolni. Nem érzi át. Akit megszáll, aki magára veszi, annak szívébe hatol. Átkozottá lesz. Tisztának kell lennünk ahhoz, hogy átkozottá legyünk.

Csak az öröm teljessége tehet valakit annyira tisztává, hogy átkozottá lehessen.

A váltakozó fájdalom és öröm olyannyira megtisztít egy lényt, amíg csak elég tiszta nem lesz ahhoz, hogy átkozottá lehessen, s egyszerre birtokolja a fájdalom teljességét, s azon túl az öröm teljességét is.


Két dolog, mely nem vezethető vissza semmiféle racionalizmusra: az idő és a szépség.

\

Bűnünk az, hogy létezni akarunk, s büntetésünk, hogy azt hisszük: létezünk. A vezeklés annak akarása, hogy ne létezzünk többé; üdvösségünk pedig abban rejlik, hogy látjuk nem is létezünk...A pokol annak a felismerésnek az elutasítása, hogy nem létezünk.


\

A fizikai fájdalom használata. Amikor bármilyen fájdalomban csaknem az egész lélek ezt kiáltja legbelül: "Legyen már vége, nem bírom tovább!", a lélek egy részének, még ha csak végtelenül kis részének is, de azt kell mondania: "Elfogadom, hogy az idők végezetéig így legyen, ha az isteni bölcsesség ezt akarja". A lélek így kettéhasad. Mert a lélek érző része nem tudja - legalábbis bizonyos pillanatokban - elfogadni a fájdalmat. A lélek kettéosztódása csak újabb kín, a kettéhasadást kiváltó fizikai fájdalomnál is élesebb szellemi fájdalom. Ugyanígy használhatjuk az éhséget, a fáradtságot, a félelmet, s mindazt, ami a lélek érző részét kiáltásra kényszeríti: "Nem bírom tovább! Legyen már vége!". Valaminek ezt kell válaszolnia: "Elfogadom, hogy csak halálomkor érjen véget, vagy még akkor se, s örökre tartson". Akkor a lelket egy kétélű kard kettéosztja.

\

Nem a kollektivitást kell meggyőzni arról, hogy tiszteletben kell tartani a személyiséget (a kollektivitás nem létezik).

A személyt kell meggyőzni arról, hogy ne a kollektivitásba meneküljön, hanem a személytelent érlelje önmagában.

\

A pénznek veszítenie kell értékéből. Tisztelete nemcsak azt teszi lehetetlenné, hogy a lelkek táplálékra leljenek, de azt is, hogy kiéhezettségükben megismerjék saját éhségüket; mivel nagyon is könnyű a pénz hiányából levezetni a szenvedést. Következésképpen azt is lehetetlenné teszi, hogy az emberek felismerjék saját kötelezettségeiket. A pénz csaknem teljesen eltörölte a kötelesség érzését, helyébe egyedüli erényként a magánélet pénzügyeiben tanúsított tisztességet helyezte.

\

A termőföldben van valamennyi táplálék a növények számára. HA nagy részét fölemésztik a tövisek, a gabona táplálék hiányában nem tud felnőni. Ugyanígy az olyan lelkekben, akiknek energiáját jórészt a földi dolgok emésztik fel, az örökkévaló rész nem jut hozzá a növekedéséhez nélkülözhetetlen energiához.

Rögtön ezután látjuk a harmadik kategóriából a negyedikbe vezető út lehetőségét. A föld termővé tétele , a tövisek kiszaggatása ez. Másképpen szólva az elszakadás művelete, melynek metódusát alaposan tanulmányozták a misztikusok. Mindez világos és ismert.

De mi van a második kategóriával?

A kővel. Rajta nem nőnek tövisek. Olyan lelkek ők, akik nem vesznek el a földi világ dolgaiban, csakhogy olyan energiájuk sincs, amit Isten szolgálatába állíthatnának, következésképpen terméketlenek maradnak.

Pontosan erről van szó az én esetemben.

Azt hihetnénk, hogy vannak olyan lelkek, akiket természetük hiányossága távolít el helyrehozhatatlanul Isten szolgálatától. Én is közéjük tartozom.

Ez valóban helyrehozhatatlan?

Van arra mód, hogy gabona nőjön a kövön?

Egyedüli módja, ha a gabonaszem egy kő mélyedésébe esett, hogy vizet töltünk belé, s mindig újra megtöltjük, ahogy a víz párolog.

Tehát amennyire csak kötelezettségeink elhanyagolása nélkül lehetséges, az evilági hatások alá kell helyeznünk magunkat azért, hogy az onnan nyert energiát a szív titkos mélyén lakozó isteni mag táplálására fordítsuk.

Ösztönszerűen valami ilyesmit tettem idáig.

Mindez a végtelen hála kötelességét rejti magában, ha a hatások emberektől erednek.

Ezt a módszert talán át lehetne adni a hozzám hasonló szerencsétleneknek?

Szerencsére léteznek másmilyen lelkek is, akik valódi termőföldhöz hasonlatosak. Nagyon kell ebben reménykednünk. Mert nagyon fájdalmas végsőkig tartó szorongásban óráról órára biztosítani a mag folytonos növekedését, amikor növekedése mindig veszélyben van, mindig csaknem lehetetlen. Mindvégig fennáll annak a veszélye, hogy a szár elszárad, ha néhány óráig nem kap vizet.

Az elszakadás kötelezettsége itt csak még kötelezőbb érvényű, mint azoknál a lelkeknél, akiknél van termőföld. Mert ha ebből a kevés, állandóan megújításra szoruló nedvességből csak néhány csepp is a gazoknak jut, a gabona kiszáradása elkerülhetetlen.

A földi dolgokból kell energiát meríteni, de egyetlen cseppjét sem szabad földi dolgok szolgálatába állítani.

A szó legszorosabb értelmében: a tökéletes tisztaság vagy a halál.

Úgy tűnik egy ilyen lélek számára a tökéletesség elérhetetlen, hacsak nem a halál pillanatában.

Micsoda öröm tudni, hogy nem minden ember számára ezek a lelki jó általános érvényű tételei! Mert ha mindig ilyen fájdalmas módon lenne megszerezhető, csak önmagunk ellenére kívánhatnánk szeretteinket.

\

Hiszek, ami nem azt jelenti, hogy elfogadom mindazt, amit az egyház mond ezekről a kérdésekről, hogy azután úgy állítsam, ahogyan tapasztalati tényeket vagy geometriai tételeket állítunk; hanem szeretettel ragaszkodom a tökéletes, megragadhatatlan igazsághoz, amely ezekben a misztériumokban rejlik, s próbálom megnyitni előtte a lelkem, hogy átjárhasson a fény.

Nem ismerem el az egyház semmiféle jogát arra vonatkozólag, hogy korlátozza az értelem működését vagy a szeretet sugallatait a gondolkodás terén.

Elismerem azt a küldetését, hogy a szent szövegek őrzőjeként és a szentségek letéteményeseként néhány kérdésben határozatokat hozzon, de pusztán jelzésképpen a hívek számára.

Nem ismerem el azt a jogát, hogy szabályként írjon elő olyan magyarázatokat, amelyekkel igazság gyanánt körülbástyázza a hit misztériumait; még kevésbé azt a jogát, hogy elfogadtatásukért félelmet ébresszen, fenyegetéssel éljen a szentségektől való megfosztás hatalmát gyakorolva.

Számomra a gondolkodás folyamatában fellépő látszólagos vagy valós ellentét az egyház tanításaival szemben csak arra ad okot, hogy hosszasan függőben hagyjam elgondolásomat, hogy a lehető legjobban elmélyítsem a vizsgálatot, a figyelmet és a kételkedést, mielőtt bármit is állítani mernék. De pusztán csak ennyi.

\

...semmi sem táplálhat gőgöt egy olyan helyzetben, amikor a nem hívők szemében patologikus eset vagyok, mert abszurd dogmákat fogadok el anélkül, hogy társadalmi kényszerrel tudnék mentegetőzni; a katolikusoknál pedig kissé leereszkedő, védelmező jóindulatot keltek: a megérkezettek jóindulatát a még úton lévő iránt.


\Egyébként papokat kérdezgetve lehetetlen megtudni, mi is tartozik, s mi nem a "szigorúan vett hit"-hez.

\

Az igazság oly szép és egyedülálló szava magában rejti a francia jelmondat három szavának teljes jelentését. A szabadság a beleegyezésre való reális lehetőség. Az embereknek csak erre vonatkoztatva van szükségük egyenlőségre. A testvériség szelleme pedig azt jelenti, hogy mindenkinek kívánjuk.

\

A beleegyezést nem lehet adni-venni. Következésképpen akármilyenek legyenek is egy társadalomban a politikai intézmények, ahol a pénzügyek uralják a társadalmi élet túlnyomó részét, ott nem lehet szabadság.

Ahogy az elnyomás is egyenértékű az erőszakkal, úgy a pénz uralma a munka felett, ha már a pénz válik a munka mozgatórugójává, magához a prostitúcióhoz hasonlatos.

\

Nem könnyű az igazságért harcolni. Nem elég kiválasztani azt a tábort, ahol a legkisebb az igazságtalanság, majd csatlakozni, s fegyvert fogva kiállni az ellenség fegyverei elé. Ez biztosan nagyon szép dolog, szavakkal ki sem fejezhető. Csakhogy a túlsó oldalon is ugyanezt teszik.

 


 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.