Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MÉGIS ÉLÜNK

2009.03.19

Tárgy: Mégis élünk
>

> Ma olvastam, hogy akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi
> Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De
> tényleg!
> Gondolj csak bele, 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy
> életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt
> még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a
> gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres
> üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos
> védelemmel ellátva, de még a fiókokok és ajtók sem voltak felszerelve
> biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk
> és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt
> semmi.
> Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az
> ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az
> ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak
> hát rá külön szót.
> Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki.
> Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és
> megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil.
> Pláne nekünk!
>
> Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem
> lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az
> a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenesági
> rokona.
> Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak
> szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi
> voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet
> és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem
> nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem
> lehet, hogy téged mindenki Rambonak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az
> én háborúm!)
> Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap
> tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mcdonaldson
> edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy
> hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a
> zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek
> bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt
> vagyunk.
> A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták
> és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami
> hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A
> limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran
> éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a
> koloniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, A preDomestos
> korban.
> Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy
> esetleg spectruma (az valami számítógép vót), de szó sem volt
> Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64
> tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről,
> Surround Soundról, internetről, Fitness-Club kártyáról vagy
> mobiltelefonról. Kicsit le ismaradtunk, bevallom már háromszor vettem
> ki egyik kedvenc filmem DVD-n a tékából, de még nem nagyon sikerült
> lejátszanom. Mindig lengyelül indul el, én meg egy negyedóráig nézem,
> aztán inkább visszaviszem.
> Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán,
> a focipályán vagy a pinpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor
> egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet
> megkérdezni a szülőket.
> Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők...
> Mégis itt vagyunk.
> Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán
> fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis
> Itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig
> begyógyult.
> Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy
> iratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld,
> amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta
> rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a
> játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más
> játszótársakat kereshetett magának.
> A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük
> Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már
> sohasem akarnánk megállni.
> Nekünk a szexhez nem kellett pornófilm és szexújság, de még szálloda
> sem. Akkor és ott csináltuk ahol lehetőség volt rá, és ha valamit
> rosszul csináltunk, vállaltuk a következményeket, és újra
> probálkoztunk. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel
> és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehet
> el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem
> álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a
> kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség.
> Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi.
> Hősök?
> Talán.
> Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.