Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SOMA

2009.03.22

 

Kép

Megjelent Soma Mamagésa és a Libidó

Teremtéstörténet

Apám és anyám Debrecenben nőttek föl, mindketten a kígyó utcában. (Ez nekem valahogy nagyon tetszik.) Engem is ott nemzettek, mikor apámat 3 napra hazaengedték a katonaságtól. Az anyám 25 volt, az apám 24, amikoris ‘66. május 29-én 50 cm-rel és 3 kg-mal megszülettem.
Két éves koromig éltem Debrecenben. Akkor anyámmal, és az akkor már 1 éves Miklós öcsémmel apám után költöztünk Hajdúnánásra, mivel ő ott kapott agrármérnökként szolgálati lakást, az “Új Élet Mgtsz” mellett.
Mint sok más alföldi településben, a Tsz elnök volt a király, és a Tsz a királyi birodalmi központ, ahol apám főagronómus volt. (Egyébként pilóta szeretett volna lenni, de már fizikailag nem felelt meg. 196 cm, 73 kg és rossz fogazat miatt.)
Anyám színésznői ábrándokat kergetett, ami viszont ambícióvá sosem formálódott nála. (Játszott az akkori József Attila Színpadon, és rengeteget szavalt.) Ő édesanyja terrorjának alávetve magát, az ő szakmáját tanulta ki, gyógyszerész-asszisztens lett, amiben viszont igen rövid ideig tevékenykedett, mert attól kezdve, hogy én megszülettem, háztartásbeli lett. Ez őt egyáltalán nem töltötte el elégedettséggel.
A szüleimben, és a köztük levő feszültség miatt, krónikus bronhitysem (légcsőhurut) lett, így, mivel közösségi életre alkalmatlannak nyilvánítottak, se bölcsibe, se oviba nem jártam. (16 éves koromig, amíg a szüleim el nem váltak, ugattam. Akkor egy csapásra megszűnt állandóan visszatérő légcsőhurutom.) Ami a legmeghatározóbb volt gyermekkoromban, az a természettel való kapcsolatom, és az álmodozás. Folyamatosan, megállás nélkül egy álomvilágban éltem! Imádtam egyedül lenni, és a saját álmaimat színezgetni. Öt éves koromtól színésznő szerettem volna lenni, úgyhogy álmaim fő témája ez volt. Pontosabban, 5 éves koromtól kezdve, ha megkérdezték, mi szeretnék lenni, azt válaszoltam: “színésznő, költő, festő, író”. Imádtam rajzolni, ez volt egyik fő szórakoztatásom. Ebbe aztán tényleg bele tudtam vetíteni csodálatos jövőképeimet! 6 éves koromban (az iskolakezdésen kívül), 2 fontos dolog történt velem. Az egyik, hogy láttam a kék madár, és őt kísérő kék angyal nyomait. Különös történet, ami meghatározóvá lett, hitté, és ígéretté vált bennem. Ezért újra és újra köszönet az anyámnak, aki, amikor megpillantottuk ezeket a különös nyomokat, azt mondta: “Gyöngyike, ez a kék madár és az őt kísérő kék angyal nyoma. Aki elsőként látja meg, az kívánhat, és kívánsága teljesülni fog!”
És én elhittem. Ez a lényeg: elhittem! És akkor azt kívántam, hogy korom nagy művésznője legyek! Attól kezdve bármilyen fájdalom, kudarc ért, ez az “ígéret” adott erőt. A másik érdekes esemény - ugyancsak 6 éves koromban - az volt, hogy megharapta a bal csuklómat a haldokló macskánk, amiről kiderült (anyám bevitte a dokihoz), hogy veszett volt. Kijött egy KÖJÁL-os arc, és közölte a szüleimmel, ha nem oltanak be (3-szor a hasfal alá), akkor kb. 1 hónap múlva agyő. Szóval, így került belém a veszettség elleni szérum, vagyis maga a veszettség.

Gyermekévek, és a nyiladozó tudat (6-tól 18-ig)
Mivel - mint már említettem - nem voltam se bölcsis, se ovis, 6 évesen kerültem először közösségbe. Így jöttem rá, vagyis már itt megláttam, hogy kilógok a sorból. Szó szerint, mivel mindenkinél egy fejjel magasabb voltam, így diákkoromban végig a tornasor legvége jutott ki osztályrészemül. (Utáltam.) És akkor ott volt még állandó megkülönböztető külső jelként a hajam is, amivel huszonéves koromig folyamatos harcot vívtam. És ami még nagyon furcsa volt számomra: a beszéd. A gyerekek nagy többsége (kevés kivétellel), igen erős hajdú-bihari akcentussal beszélt, én pedig anyám gazdag irodalmi műveltségén és nyelvezetén nevelkedve (mint már említettem, állandóan szavalt), tájszólás nélkül beszéltem. Sose felejtem el ezt az érzést!
Egy nap elhatároztam, hogy nem akarok más lenni, mint a többiek! (A gyerekek nem szeretnek mások lenni.) Úgy döntöttem, hogy én is úgy fogok beszélni, mint ők, és direkt beiktattam a nyelvhasználatomba a következő szavakat: “szíp, kík, nízd mán, oszt - ez az “ést” helyettesíti Alföldön - vót, he - ez “tesséket” jelent stb. Nagyon furcsa és idegen érzés volt direkt így beszélnem, de senki nem reagálta le, sőt, észre sem vették. Mikor hazaértem, mocskosnak, árulónak éreztem magam.
Az is voltam. Önmagamat árultam el. Akkor elhatároztam, hogy ilyet soha többé nem teszek. Nem mondok és mutatok mást, mint ami vagyok, még akkor se, ha ezzel kilógok a sorból. Egyébként nagyon szerettem iskolába járni. Általánosban és gimiben is, végig az osztály legjobb tanulói között voltam. Kötelességtudó és szorgalmas mindvégig - és környezetem tanusíthatja, hogy vagyok, mind a mai napig. (Általánosban egyszer se, gimiben egyszer mentem házi feladat nélkül iskolába, de olyan szorongást okozott, hogy többé nem teremtettem magamnak ilyen helyzetet.)
A szorgalom belülről jön, és emiatt soha nem okozott megterhelést. (Rossz érzés lehet lustának lenni.) Én mindig nagyon aktív és tevékeny voltam. (Álmodozással egybekötve.) Imádtam szakkörökre (5 éves koromtól 16-ig végig rajszakkörös voltam), és versenyekre járni. 6 éves koromtól 20-ig folyamatosan vers- és prózamondó versenyekre jártam, amiből szinte mindig nyereménnyel tértem haza. (A rajz terén a legkomolyabb eredményt 16 évesen értem el, egy nemzetközi japán rajzversenyen ezüstérmet vihettem haza, amit Budapesten vehettem át.) A suliban a legtöbb problémát a matek okozta. Ettől a tantárgytól egyenesen szenvedtem. Nagyon bosszantott, hogy nem pörög úgy az agyam, ahogy szeretném! Mindig maximalista voltam magammal.
Hamar nagylány lettem. 11 évesen már megnőttem 173 cm-re (most 176 vagyok), menstruáltam, hatalmas melleim nőttek, és a hajam folyamatosan - kb. 1 év alatt - átalakult szőrré. Utáltam magam - 64 testi hibámat számoltam össze - és úgy gondoltam, csúnyaságomat műveltségemmel, eszemmel, tehetségemmel kompenzálhatom, úgyhogy faltam a könyveket. 14 évesen már Tolsztojt olvastam, utána jött nagy szerelmem, az egzisztencialisták, és a szürrealizmus. Ebben teljesen magamra találtam. Felemelő, és visszaigazolást adó érzés volt, hogy az én életérzésem, gondolkodásom egy már létező világ. Persze verseket írtam, és a fákkal beszélgettem, ösztönösen megtanultam gyorsolvasni, és úgy gondoltam, én vagyok Apollinaire inkarnációja. Magyarból persze kiemelkedő voltam, amit fölényesen élveztem. Mindezeken kívül - és mellett - fontos része volt életemnek a családi élet. 11 éves voltam, mikor megszületett 2. öcsém: Tomi, s rá egy évre húgom: Ági. A 4 gyermekes család nap mint nap tornyosuló háztartása kettőnkre hárult: anyámra és rám. A gyereknevelés, a háztartás vezetése, a más iránti felelősség megtanulása, hasznos tanulóiskola volt számomra. Hálás vagyok érte.
És most pár szóban a másik nemről; ugyanis 5 éves koromtól folyamatosan, és megállás nélkül szerelmes voltam. Mivel a saját korosztályom került, az idősebb pasiktól meg iszonyodtam, ezért 14 évesen szüzességi fogadalmat tettem, amiről el kell, hogy mondjam - remélem nem okozok senkinek sem csalódást - de feladtam néhány év múlva. Ez van.
Belül végig a Színművészeti Főiskolára készültem, így 18 éves koromtól 21-ig, minden évben 200 verset, és 20 monológ részletet vittem a felvételire. Annyira meg akartam mutatni! Csak attól rettegtem, hogy énekelni ne kelljen, ugyanis egész környezetem elhitette velem, hogy nekem medve hangom van. Persze, egyetlen felvételim sem sikerült, viszont 18 évesen (érettségi után) felvettek a debreceni Pinczés Stúdióba, úgyhogy összepakoltam, és visszaköltöztem szülővárosomba.

Debrecen
Bár a Színművészetire bejutni nem sikerült, így is nagyon boldog voltam, hogy Debrecenben elkezdhettem a Stúdió-színházazást. Csakhogy emellé kellett valamiféle munkahely is, merthogy élni is kell valamiből. (Szüleimtől sosem kaptam támogatást.)
Próbálkoztam mindenféle munkát találni: könyvtárakban, nevelőotthonokban, művelődési házaknál; hiába, semmi nem jött össze. Épp elkeseredetten ültem a buszon, amikor felszállt 2 ellenőr, s amikor odalépett hozzám az egyik - jegyemet kérve - felkiáltottam: “Hát persze! Ez az! Jegyellenőr leszek! Nincs most jegyem, de nem is fontos, mert úgyis kollégák leszünk, most azonnal mondják meg, hol van a központjuk?!”
Négy hónapig bírtam, s mivel a büntetés nem volt erősségem, távoznom kellett. (Ezen rövid idő alatt a 4. albérletembe költöztem, és ez állandóan így pörgött.) Rövidke kihagyás után - nagyon hosszú nem is lehetett, hiszen akkoriban (a rendszerváltás előtt), ha valaki 3 hónapnál tovább nem dolgozott, KMK-ért (közveszélyes munkakerülés) lecsukhatták - szóval, újra munkába álltam, mégpedig a Biogál Gyógyszergyárban lettem folyamatos 3 műszakban - a fermentáló üzemben - betanított készülékkezelő.
Igen erős szaggal járó, és zajos munka volt, de sokat olvashattam mellette. (Egyszer kimentem a tűzoltólétrán a gyár tetejére az esőben táncolni. Még most is emlékszem, annak a kitörő, nagy belső szabadságnak az ízére.)
Itt 2 hónapot nyomtam le. Rövid pihenő után újabb munkahely jött: a GÖCS, vagyis a Magyar Gördülő Csapágy Művek. Három műszakban dolgoztam, mint betanított esztergályos.
4 hónap után aznap léptem ki, amikor először elértem a normát, és egy fémforgács elvágta a jobb csuklómat. (A jóképű orvosnak, aki összevarrta, mondtam, hogy a nadrágom is ki van szakadva. Tényleg ki volt)
Miközben álltam a két gép között - folyamatosan dobálva be a csapágyakat - rohant az idő, ugyanis az álmodozást ott, a tökély szintjére fejlesztettem. (Az volt a kedvenc mozim, hogy Fellinivel forgatok.)
A 4. debreceni munkahelyem a Fatelepen volt. Ezt úgy találtam, hogy az Alföld Színpad vezetője (merthogy 1 év után átkerültem ide), Túróczy Gyuri bácsi élettársa, itt volt vezető beosztásban.
Így lettem rönktéri köböző. A nagyfőnökünk (Bumbi) azt mondta: “Somám, utoljára az anyád méhében volt ilyen jó dolgod!”
Való igaz! Iroda, telefon, enyém volt a kávéfőzés is, meló minimális. Írtam, olvastam, telefonáltam, és folyamatosan szerelmes voltam.
Közben persze minden évben megpróbáltam bejutni a Színművészetire, plusz még a budapesti Stúdiószínpadra, plusz az Arany János Színház Stúdiójába. Mind a hármat minden évben végigzongoráztam - sikertelenül.
Mindenesetre éreztem: Debrecen kifújt. Szabadlelkű vadkancaként kitörni vágytam. Irány: Pest! De előtte még: Balaton, a nagy kaland!

A húzós pesti évek
Még mielőtt elindultam volna Pestre, hazaugrottam Nánásra, hogy egyik legjobb barátnőmet - Juditot - magammal csábítsam. Kitaláltuk, hogy keresünk a Balatonon idénymunkát.
Már jónéhány helyet becsavarogtunk (ó, azok a vízparti hálózsákos éjszakák!), amikoris épp bágyadtan ültünk Balaton Széplak-alsón, az Öreg Nyárfás vendéglőben üdítőzgetve, és Judit hirtelen megszólalt, hogy forduljak hátra, s a konyhai kiadó ablakában megpillantottam a séfet, akit akkori nagy szerelmem, Frank Zappa alteregójának láttam. Azonnal beroncsoltam a főnökhöz, hogy én remekül főzök, és itt szeretnék dolgozni. Föl is vettek, és a mosogatónál kezdhettem - pityeregre, de mégis boldogan. Itt a bő 4 hónap alatt - október elejéig dolgoztam itt, amíg az utolsó lengyel csoport is el nem ment - a vendéglátós munkák összes létező fázisát kipróbáltam (mosogató, kézilány, fagyis, büfés, pultos, pincér, de legfőképpen szakács voltam, Alkoholista Biciklista R. Pista - a séf - ugyanis sok mindenre megtanított). Mikor véget ért a szezon, minimális kis félretett pénzemmel (igen soványan voltam fizetve) nekivágtam Pestnek. Húsz és fél éves voltam ekkor, életemben először láttam a Váci utcát. (Mikor végigsétáltam rajta, úgy éreztem, csóró külsőmmel csak elcsúfítom ezt a szép utcaképet.)
Nem tudtam, hol fogjak neki a város meghódításának. Végigtelefonáltam - és jártam - jó néhány színházat, hogy nincs-e valahol szükség segédszínészre. De nem volt.
Bolyongásaim során elvetődtem a világ végére, a Csömöri útra, ahol - mint később tudtam meg - egy akkori nagyon jó nevű kisvendéglő, a “Sport Vendéglő” hirdetett állás “kézilány munkakörbe. Napi 2 óra utazás, 10 óra munka, kis pénz, gyűlölködő kollegák - 1 öreglányt kivéve - szóval ebből 1 hónap elég volt. Ez volt első budapesti állásom. Ekkor én Ősi Gyula bácsinál laktam, őt fűztem meg: hadd költözzek hozzá. Ő volt az egyetlen budapesti segítségem, még a fateelpről ismertem, ő volt a pesti ellenőr. (Az ellenőrzés egyébként abból állt, hogy mérhetetlen mennyiségű alkoholt vásároltak a főnökeim, amit közösen - nagy vigadozások közepette - betermeltünk.)
Szóval, Gyula bácsival - Isten nyugasztalja, azóta már átment a másik oldalra - volt egy íratlan szerződésünk: én mosok, vasalok, takarítok, időnként főzök rá, cserébe enyém a fél szoba.
Ez jó darabig optimális volt, de aztán fölköltözött utánam Judit is, így kivettünk együtt egy albérletet. Én akkoriban minden este az éjszakában pörögtem, hajnalban, reggel jöttem haza. (Judit barátnőm látván az életformámat, hamarosan megtért a Hit Gyülekezetébe, azóta is ott ragadt.) És én egyre nehezebbnek láttam a nagy színésznői álmok megvalósításának lehetőségét. A hitem erős volt végig, csak fáradtam. (Vagy ki tudja?) Újabb albérletek, újabb munkahelyek. A következő állomás a Nemzeti Galéria volt. Napi 4 órás takarítói állás. Enyém volt a középkor egy része, és az ókor a munkásőrökkel. Viccből beadtam nekik, hogy én nagy színésznő vagyok, csak azért jöttem ide, hogy ellopjak egy Gulácsy festményt, akit imádok. Majdnem tárgyalás lett belőle, de látens leszbikus főnöknom kihúzott a pácból, és 4 hónap múlva innen is távoztam.
Újabb albérlet, újabb szünet, akkor már KMK-ért bevittek az előzetesbe, és újabb munkahely: a Kislugas vendéglőben pincérként. (Egyébirányban, miután itt sem bejelentettként dolgoztam, még egyszer megjártam az előzetest, hiába magyaráztam a rendőröknek, pincérkötényemet és a bontót mutogatva, hogy dolgozok, csak bent töltették velem az éjszakát. Reggel elszavaltam nekik Adytól a “Muszály Herkules”-t.) Eleinte nagyon élveztem a pincérkedést. Azt éreztem, olyan a place, mint a színház, mindenki engem néz, s én nekik játszom. Hamarosan nem kis forgalmat köszönhetett nekem az étterem, amiből nekem anyagilag semmi hasznom nem volt, mert sosem voltam fizetőpincér, s ha jattot kaptam is le kellett adni. Viszont az étterem 3/4-e azt kérte, hogy én szolgáljam ki. Kollegáim irigykedése, s a körülöttem levő szeretetlenség annyira kikészített, hogy 4 hónap után egy napon teljesen kibuktam. Azt éreztem: nem bírom tovább!
És akkor megláttam az étterem kerthelységébe belépni egy arcit, akibe azonnal bizalmat helyeztem, mert éreztem, hogy megért. Megálltam előtte, és még mielőtt fölvehettem volna a rendelést, kitört belőlem a zokogás: “Gyűlölöm az embereket, gyűlölöm!” - és csak zokogtam, zokogtam mélyről. Aztán elővezettem, hogy én valójában nagy színésznő vagyok; ő pedig a végén elővette a névjegykártyáját, és közölte, hogy ő pedig rendező (Kamondy Zoltán), és neki pedig épp rám van szüksége.
Ezen a napon dolgoztam itt utoljára. Boldogan vártam a vele való munka kezdetét - előtte még megélhetésként itt-ott kötött sapkákat árultam. Aztán a vele való munka is elkezdődött, és nagyon élveztem.
Ebben az időszakomban ismertem meg Kozma Gyuri barátomat is. (Hasonló feltételekkel, mint annak idején Ősi Gyula bácsihoz, költöztem hozzá is, a cselédszobába.) Gyuri volt az, aki közel hozott ahhoz a világhoz, ami után annyira áhítoztam. Ő az akkori hazai underground (alternatív) szubkulturális - kinek, hogyan tetszik - élet egyik kulcsfigurája volt. Budai villalakásában állandóan zajlott nálunk az élet, és a fejek (írók, rendezők, költők, filmesek, esztéták és mindezek udvartartása) nálunk beszélgettek, vacsoráztak, és én boldog voltam nagyon! Hogy repdeső, szabad életemben legyen egy kis pénzecském, kezdő angol órákat adtam magántanítványoknak. Akkor már tudtam, hogy véget értek a kemény melós évek, és azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Tagja lettem az akkor fénykorában levő Fiatal Művészek Klubjának (FMK), ahol rengeteg kapcsolatot köthettem. Elkezdtem performenszeket csinálni, hívogattak különféle filmekbe, darabokba, előadásokba szerepelni. (Király Tamás, Bereményi Géza, Kamondy Zoltán, Xantus János, Klöpfler Tibor stb.)
Felfigyeltek rám TV-s arcok is, először - az azóta már elhunyt - Déry János műsorában szerepeltem az “Élet és Irodalomban” megjelent Szexuális szakácskönyvem részleteinek bemutatójával. (Ez rendszerváltás előtt meghökkentő hangnem volt a Magyar Televízióban.)
Közben 21 évesen lement az utolsó próbálkozásom a Színművészetin., Mielőtt kirúgtak volna, azt mondták a felvételiztetők: “Magának gyönyörű hangja van! Miért nem próbálkozáik ezzel érvényesülni? Tanuljon tovább!”
Teljesen megdöbbentettek, mivel minden színi felvételimen azon imádkoztam, hogy csak énekelnek ne kelljen! (Ugyanis szüleim, és egész környezetem azt hitették el velem, hogy medve hangom van, és nem tudok énekelni.)
Szóval, életemben először dicsérték meg a hangom, és ez váratlanul ért. Ezután valami távoli intuícióm azt súgta meg, hogy előző életemben fekete rabszolga férfi voltam, nagy lázadó, akit mindig levertek, és a Felsőbb Erővel való legintenzívebb kapcsolatom az volt, amikor spirituálékat énekeltem. Én, erről úgy döntöttem, hogy elhiszem, és azt is, hogy ebben az életemben énekesnőként kell kiteljesednem. Hatalmas erőkkel repültem bele ebbe az új világba, s egy évi zeneiskolai énektanulás után felvételiztem a Bartók Béla Konzervatórium Jazz-tanszakának ének szakára, ahova egészen kalandos úton, de felvettek.
(Külön linkként a felvételim története!!!)
De ebben a csodálatos évben, amikor minden sikerült, és minden arannyá vált, amihez értem, más nagyszerű dolog is történt velem. Láttam, hogy ki van plakátozva, hogy Jeles András “Monteverdi birkózó Köre” színészeknek felvételit hirdet. Mondtam is Kozma Gyurinak, hogy ezt megpróbálaom, de o lebeszélt erről, mondván, hogy épp elég nekem, hogy elkezdjem az iskolát, és Jeles különben sem szeretne.
Hát jó! Lemondtam róla. De mit ad Isten, a nagy Gondviselő? András felhívta Gyurit, és nálunk tartották a felvételit, ahol én házitündérként sürgölődve - forgolódva, akaratomon kívül (de végülis minden vágyammal) bekerültem a Jeles Színházba. Egyszerre jártam a Jazz tanszakra s a “Monteverdi Birkózó Körbe”, s mindkét helyről még csekély ösztöndíjat is kaptam. Folyamatosan azt éreztem, hogy milyen jó nekem lenni! 3-4 hónapi jazz-ének tanulás után már koncertet szerveztem magamnak az FMK-ban, és ettől kezdve 4 éven keresztül egyfolytában jazzt játszottam. Sűrű évek volta, elképesztoen sűrűek! (És persze folyamatosan szerelmes is voltam!)
A rendszerváltás új erőket mozgatott meg, és sorra nyíltak az új helyek is. Elsőként koncerteztem a Tilos az A-ban, ahol évekig klubom is volt. (Az FMK-ban 6 évig nyomtam.) Aztán jött a Fekete Lyuk, a Hold, Tölgyfa. Suli, éjszakázás, 1 évig a Jeles színház, koncertek, új helyek, új fejek, szerelmek, előadások, média, szóval 100%-os volt a tempó! (Szerencsére ennek az elbűvölően sűrű időszaknak szinte minden napja le van írva, amit majd egyszer napló formájában kiadatok, s amiből részleteket most is olvashattok az “Írások” címszó alatt.)
És persze, ebben az elbűvölően gazdag időszakban ismertem meg Lőrincz Gyurit is, aki 1990. április 11-e óta (amikor a Tilosban lehozta a koncertemre a kölcsönmikrofont) a társam.
A férjem, gyermekeim apja, a zenésztársam.
Így az életem hamarosan gyökeresen megváltozott, hiszen 1991. július 30-án megszületett fiunk: Lőrincz Lázár Gáspár.

Anya lettem!
Lőrincz Gyurival való tomboló szerelmünk nem lett eredménytelen: ’91. július 30-án 4,20 kg-mal megszületett az oroszlán-gyermek: Lőrincz Lázár Gáspár. 180 ˚-os fordulatot hozott az életembe. A városból kiköltöztünk Pest mellé, egy kis faluban vettünk családi házat, merthogy a gyereknek kell a kert és a jó levegő. Jó darabig nem volt telefonunk, TV-nk, autónk, s Gyuri akkor még hetente 3 napot lejárt Debrecenbe dolgozni. Én pedig egyedül otthon Lázárral, a külvilágtól teljesen elszigetelve. Előtte 7 évig folyamatos pörgés, szinte minden este bulizás, úgyhogy a nagy váltás bennem azt az érzést szülte, mint amikor egy vadkancát zablára kötnek, és meg akarnak szelidíteni. Csak az anyaság hatalmas ereje volt erre képes, hogy leföldeljen. Már elmúlt 1 éves Lázár, amikor elementáris erővel elkezdtem vágyni egy kislányra. Testvér kell! Lázár mellett közben befejeztem a Jazz Konzervatóriumot, hisz mikor született, volt még egy évem hátra.
Így a diploma után (’92. május) egész lényemet átadva egy kislány gyermek befogadásának, júliusban ismét megfogantam, s ’93. március 26-án megszületett Lőrincz Lili Hanna.
Nagy öröm volt, s a két kicsivel bizony rengeteg munka! De megérte, mert nagyon jól sikerültek!
Közben belül folyamatosan kerestem a saját zenei utamat, mert bár nagyon-nagyon szerettem a jazzt - s szeretem mind a mai napig - úgy éreztem, nem énekelhetek egy életen át standard-eket, meg kell találnom a saját stílusomat, a saját szövegeimmel. Gyuri Lázár születése után pár hónappal vett magának egy computert, hozzá olyan programokkal, amivel elindult a zeneszerzés útján. Beszippantotta a stúdiója. (Azóta is ott tölti ideje nagy részét, csak már építtetett egy nagyobbat.)
Én, amikor Lázár 3, Hanna pedig 1 éves lett, besokalltam az otthon üléstől, és leléptem 40 napra N.Y.-ba. Kicsit csavarogtam, sikerült eljutnom New Orleansba is, ahol végig élvezhettem egy jazz fesztivált. Nem sokkal, miután hazajöttem, nekivágtam egy újabb Komédium Színházas előadásnak.
Az előzőt egyedül csináltam, írtam, rendeztem („Önkitárulkozó és másokat is nyitogató Soma-show”), a következőt Szabó Ildikó Zazi rendezte, a ruhát hozzá Király Tamás tervezte, és egy nagyszerű zenekar játszott a hátam mögött. „Soma-sámán est” volt a címe, a férfiakkal való, és a férfiakon keresztül az önmagammal való kapcsolatomról szólt. Fél évadon át ment a színházban, s az utolsó előadáson, ami a 29. születésnapomon volt május 29-én, már nagyon fájt a torkom. Erre a begyulladt torokra pár nap múlva ráénekeltem, és már kész is volt a hangszalag csomó.

A tudatosság útján (29-től 33-ig)
Ez a hangszalag csomó volt életem eddigi legdurvább betegsége. Másfél hónapig folyamatosan köhögtem, a végén már vért köptem. Az Orvostovábbképző Egyetem gégészetén kezeltek, és 4 antibiotikum kúra után közölték, nincs más hátra: le kell, hogy metsszék lézerrel! Ettől teljesen kikattantam, de már mindent vállatam, hogy véget érjenek szenvedéseim. És akkor az egyik legjobb barátnőm - aki a gimi első évétől barátnőm - Sebestyén Erzsébet, följött Pestre 5 napos kineziológia tanfolyamra.
És itt egy kis kitérő a barátságról.
Úgy gondolom - és érzem -, hogy láthatatlan szálakon össze vagyunk egymással kötve. Egymáshoz közel álló emberek esetében ezek a szálak különösen erősek. Az igazi barát attól lesz azzá, mert akaratán kívül is segíti és emeli a másikat. Így az én barátnőm természetesen éppen akkor (és nem véletlenül!) jött föl Nyíregyházáról (mert akkor még ott lakott) Pestre, amikor én már péntekre ki voltam írva műtéti időpont egyeztetésre.
Hazajött kedden, az első tanfolyami nap után, és sugárzott: „Gyöngyi, megtaláltam, megtaláltam!”
És valóban, hatalmas tehetséggel azonnal ráérzett az izom tesztre (az izom igen és nem válasz adására), és született kineziológusként hip-hop máris bent volt a tudatalattimban. Oldott (stressz oldásnak hívják a kezeléseket) kedd-szerda-csütörtökön, és péntekre már nem volt mit megműteni. Azzal együtt, hogy rávezetett az öngyógyítás útjára - mert ez a módszer erről szól - nagyon sok mindent megnyitott bennem.
Ráébredtem, hogy a torkom - mint az önkifejezés energiaközpontja - jelezte nekem, hogy torkig vagyok, tehát változtatnom kell. Hogy az önkifejezésem bent rekedt, s az út, amin eddig mentem, nem visz tovább.
Ekkor már június volt, gyönyörű nyár. A falunk szélén van 3 bányató is, úgyhogy miután elvittem a gyerekeket az oviba, felpattantam a biciklimre, és le a tóhoz. Átúsztam, majd megszárítkoztam a parton. Ezek a parton töltött idők egyre hosszabbak lettek. Igényeltem. Kb.egy hónap múlva eljutottam oda, hogy végig, amíg a gyerekek az oviban voltak (9-től 4-ig), én semmi mást nem csináltam, csak álltam a tó parton (mindig szembe a nappal) és néztem a víz tetején játszó fényt.
Nem írtam, nem olvastam, nem beszélgettem a strandolókkal. Ekkor nem is dohányoztam (nem hiányzott), egész nap elvoltam gyümölcsökkel, vízzel. Tisztultam kívül-belül.
Kb. 2 hónap után már annyira elvesztettem az időérzékemet, hogy vinnem kellett magammal az ébresztő óránkat, mert megszűnt az idő. Mikor háromnegyed 4-kor csörgött (6-7 óra után) mindig meg voltam lepve, hogy elszaladt az idő! Ott megtapasztaltam az ürességet, aminél nagyobb gazdagságot azóta sem éltem meg! Sikerült kapcsolatba lépnem a hierarchia mesteremmel, a szellemi hierarchiában fölöttem levő, és értem felelős szellemi vezetőmmel. Megtanultam meditálni. Életem legboldogabb, és legteljesebb időszaka volt, amit köszönök a férjemnek is, akitől 5 olyan hónapot kaptam ajándékba, amit tisztán magamnak adhattam.
Ugyanis ekkor munkát sem képzett le a sors! Már annyira elszálltam, hogy ott tartottam, hogy kinéztem Váctól nem messze egy falut, ahol volt olyan eladó ház, aminek a telkén volt tó. Gondoltam: odaköltözünk, és én jól elmeditálgatok életem végéig.
És akkor megkerestek az A3 (később Msat) televíziótól, és felajánlották, hogy szerkesszek és vezessek hetente műsort. Gondolkodási időt kértem. Kimentem a tóhoz, és kapcsolatba lépve a belső hanggal, megkérdeztem, mi legyen, mi a helyes döntés. Eljött az idő, hogy leföldeljem magam. Közel egy évig vezettem saját műsoromat.
30. születésnapomra nagy műsorral ajándékoztam meg magam. A Petőfi Csarnokba szerveztem l e 2 részes koncertet: „Földön-égen” címmel, amit az Msat Tv is közvetített. Sikerben, munkában elértem egy szintre, megint eljött a változás ideje.
Ezután 3 év töltekezés és építkezés következett. Vártam, hogy folytatódik a TV-zés, de sehonnan nem kerestek meg. De idómet nem vesztegetve, munkához láttam. Magamon dolgozotam.
Ősszel beíratkoztam ejtőernyős tanfolyamra, mivel tériszonyos voltam. Elhatároztam, hogy szembenézek a félelemmel. Sokat kaptam ezektől az ugrásoktól. Még az év elején bérletet váltottam egy fitness szalonba, és a heti 3 edzésből azóta sem engedek. Felkerestem régi mesteremet: Horváth Eszter Liszt díjas opera énekesnőt, s elkezdtem újra hangképzésre járni hozzá.
Ősszel beíratkoztam jazz-balettra (másfél évig csináltam), majd jávai táncra (fél vére), majd szakrális indiai táncra és flamencóra jártam néhány hónapig. Folyamatosan mozogtam.
Mellette ezotéria kurzus, kineziológiai tanfolyam, szóval, minden síkon magamon dolgoztam. És hála Gyurinak: mindezt finanszírozta.
Ekkor viszont sokat tudtam lenni a gyerekkel. Gyuri pedig komponált a kis stúdiójában, én pedig kísérleteztem az új hangzással; tapostam az utat magam fele.
A média által kapott alkalmi munkák pedig folyamatosan voltak.
De nagy erővel magával sodort egy vágy: Női rádiót csinálni!
Másfé lévig fanatikusan dolgoztam ezen az álmon (rengeteg embert gyűjtve magam köré), de ehelyett egy egészen más rádiót vonzottam be: Magyarország első internetes kereskedelmi rádiójának lettem egyik alapítója.
97-ben még egy fontos dolgot megéltem: 7 és fél évi együttélés után összeházasodtam gyermekeim apjával, Lőrincz Györggyel. (Ismét a „kis hang” utasítot, hogy: itt az ideje!)
5 héten át terveztem és szerveztem a 3 részből álló szertartást, amire gyermekeink is emlékeznek, hiszen akkor Lázár már 6 múlt, Hanna pedig 4 és fél éves volt.

“Krisztusi kortól a Ló évének bejöveteléig”
Elindult az Indexradio. Közel 2 évig csináltam benne a műsoraimat. Nagyon élveztem az internet adta korlátlan szabadságot. De nem csak az internet szabadságát, hanem az utazásét is. 33 évesen Barcelona, aztán London (3-szor egymás után), majd Amerika (N.Y., Miami, L.A., Chicago), majd Mexico-Amsterdam, a szeptermber 11-i tragédia után pedig azonnal újra látni akartam N.Y.-ot. (Előtte egy kis belazító erőgyűjtésd Amsterdamban). A legmeghatározóbb utam Mexico volt. Guadalupe megmutatta nekem a mennyei női energia lényegét. (2001. október 26-án ennek hatására újra keresztelkedtem.) De az én kereszténységem kelet-ázsiai színezetű, saját, egyéni hitrendszeremen alapuló,a mi egy folyamatos intenzív belső út, önmagamon keresztül Istenhez.
Éberségre törekedve folyamatosan keresem a feladatomat, hogy miként és miben kell szolgálnom a Felsőbb Erőt.
Úgy érzem, tudásomat indirektre kell átadnom, a saját személyiségemen keresztül transzformálva az információt.
15 éves korom óta rendszeresen írok naplót. Most, 2002-bn úgy volt, hogy a 20-tól 24-ig levő minden napom napló anyagát kiadatom, de én magam vontam vissza ezt. Túlságosan elvonná a figyelem energiáját rólam, mint énekesnőről. Annyi mindent csinálok, de mindenek fölött ez a legkedvesebb! 2002. február 12-én (a ló évének bejövetele napján - s én „tüzes ló” vagyok) debütáltam új zenekarommal, melynek neve: Soma MG (azaz: mamagésa).
2001. tavasza óta írok a „STYLE” nevű havilapba is, 2002. májusától pedig az AMAZÓNA nevű női magazinba, ahol nem csak írott, de „élő”-videós naplómat is megtekinthetik.

2002 — a ló évétől — napjainkig
Több,mint egy éven át próbáltunk a 2002 februári debütálásra,ám a zenekarnak ez a felállása mégsem működött sokáig.
Akkori dobosunkat/Jékely Dániel / még ebben az évben felvették Párizsba a Zeneakadémiára.Folyamatos koncertezés után az utolsó koncertünk szeptember elején volt,Dani ezután el is hagyta Mo.-ot,azóta is Párizsban tanul.Még megcsináltuk az akkori zenei program stúdiófelvételeit,s iziben átnyergeltem /vagyis vissza…/ a jazzre.
Szilveszterkor már újdonsült jazz zenekarommal debütáltam a Trafó Tangó Bárban,s azóta is együtt játszunk.
No de ugorjunk még vissza 2002-re!Az Amazona nevü női site-ot másfél évig csinálta Sziszó,/Szilágyi Szilvia/,addig rendszeresen jelentek meg itt irásaim.
2002 őszétől a Lapcom Kiadó is felkért egy női rovatba irni,igy a Kisalföld és Szeged cimü újságokba azóta is rendszeresen irok.
Lapok jönnek és mennek,a Style a ló évében megszünt,viszont ugyanezen év szeptemberében felkért a Playboy,hogy a Fórum rovatba irjak,ezt azóta is havonta teszem.
2002 nyarán rámtört a szinházazhatnék,s irdatlan belső erőkből összehoztam a Szigeten /a Torony Galéria–Open art helyszinen / egy előadást.A darabot én irtam:”Hét fejezet az álmokból ” cimmel,és 12-en valósitottuk meg.
Olyan volt,mint egy zenés szürreális utazás,nagyon megszerettem,és mindenképpen szerettem volna folytatni a munkát.Az Új Szinház Stúdiója,és a Thália Szinház is befogadott volna minket,de bárhonnan is próbáltam pénzt szerezni,sehonnan sem sikerült./250 helyre küldtem el szponzori kérelmem,3-an tiszteltek meg válasszal,a többiek nem is reagáltak./Ugyanezt eljátszottam fél évvel később is ,a helyzet ugyanaz volt.
Ime az akkori leirás:
A másfél órás előadás müfaját tekintve :/ multimédiás/ zenés darab.
Ez év aug.4-én lett bemutatva a Szigeten,a “Torony Galéria– Openart” helyszinen.A darabot 12-en vittük szinre,s a lelkes kis csapat munkája olyan sikert hozott,hogy egyértelmünek gondoltuk,hogy folytatjuk a közös munkát.7 álmot jelenitettünk meg,csakúgy ,ahogy álmunkban elkülönülnek és kiemelődnek képek,a maguk szabad,szürrealisztikus egymásutániságában.De nem pusztán álom-sztorik elmeséléséről volt szó,sokkal inkább érzetek ébresztgetéséről,jelek transzformálásáról.
Már az első álomban–ami a közönségé– felvetődik a kérdés:lehet,hogy mi mindannyian valaki más álmában vagyunk benne?És egyáltalán,hol járunk,amikor álmodunk?Mi a kapcsolat,az átfedés ,a nappali “valós”élet,és álom életünk között?Persze a darab nem fog ezekre a kérdésekre választ adni,viszont ébresztget,és hat.Miközben gondolkodtat,az egész egy kellemes,és izgalmas utazás.
És akik ezt szinpadra álmodták:
A zenekar:Lőrincz György– zeneszerző,szax.,elektromos szax.
Párniczky András– gitár
Hudák Zsófi–bőgő
Jékely Dániel– dob
Dj.,és hangi bejátszások: Szetey Zsolt–Szetyő
Táncosok: Krausz Aliz és Vislóczky Szabolcs
/A Bozsik Ivett társulatból/
Masszőrök:Soós Judit és Szokolay Zsigmond
Versmondó kisfiú:Lőrincz Lázár
Film:Verebes Zoltán
Festő:Szolnoki Rita
Iró,szinész,énekes:Spitzer Gyöngyi Soma
RendezteSomaSzóval,sziházi álmom egyelőre várat magára,majd eljön az ideje.Én nem vagyok feladós csaj,ráadásul a saját CD-m kiadásának a szorgalmazása már úgyis kellőképpen megedzette türelmemet és kitartásomat./Az elmúlt egy év alatt 6 kiadónak küldtem el mindkét zenei anyagomat–a jazzt és a sajátot is– ketten tiszteltek meg válasszal,mondván,hogy sajnos nem fog náluk menni,mert a minőségi zene deficites.A többiek válaszra sem méltattak,holott levelemben kiemelten kértem,hogy akárhogy is döntenek,válaszoljanak./
Szóval a tavalyi ősz sikertelen próbálkozásokkal telt,miközben mindenfele szorgalmasan irtam,és próbáltam a már emlitett zenekarommal,aminek a” Soma Jazz Apple” nevet adtam.Fantasztikus zenészekkel és emberekkel játszhatok azóta is együtt
Hudák Zsófi maradt a bőgős,Lőrincz Gyuri a szaxofonos, Majtényi Bálint lett a dobos,Szabó Dávid a zongorista.
Szilvesztertől májusig a már emlitett Trafó Tangó Bárban kluboztunk, 2003 júliusától pedig az Erzsébet téri Gödörben.De ezen kivül még sok más helyen is,no de megint visszaugrok az időben,mégpedig ez év elejére.
Februárban behivott a TV2 a Big Brother VIP 2.csapatába.Tanulságos 5 napot tölthettem bent nyolcadmagammal./Erről részletes naplót irtam,ami az “Irások” cimszó alatt megtalálható./Ennek egyik fő hozománya az lett,hogy kiderült,hogy milyen gondos anya és háziasszony vagyok,s hogy milyen remekül főzök.Meg is keresett Kökény Tamás a TV2-től,hogy a Lazacban vezessem reggelente én a főzőmüsort.Egy hónapig főzőcskéztem ,nagyon élveztem,csupa pozitiv visszajelzésem volt,no de sikeres müsoromat hamarosan megfúrták.Ezután nem sokkal egy kellemetlen átverő showban is lealáztak,úgyhogy már épp kezdett volna rámtekeredni a deprsszió,ami elől az utolsó pillanatokban megszöktem Londonba.Komolyan mondom,úgy ültem föl március 8.-án a repülőre,hogy jártányi erőm alig volt.
Este már az egyik magyar klubban énekeltem,majd a barátaimmal mulattam.Hárman vártak kint–ez esküszöm,olyan,mint egy filmcim– a domina,a narkós és a buzi./Bocs a buzizásért,de ez ebben a sorban igy hangzik jól,egyébként is nagyon birom őket,és ők is engem…/ London nagyon föltöltött,és nem sokkal ezután,2003 májusában végre bekerültem a Rádiócafeba müsorvezetőnek./Már vártam a felkérést,mágiáztam eleget…/
Megkaptam a péntek délutáni kávéházat,amit imádott Szasza kollegámmal együtt vezetek 4-től 8-ig,majd rögtön utána,8-tól 10-ig a saját müsoromat.Ennek a cimét saját magamtól loptam,már az Indexrádióban is volt “Élet és Élet” c.müsorom.Szóval május óta a péntek a rádiós napom.Nagyon élvezem!Rengeteg nagyszerü emberrel,jó fejjel ismerkedtem meg.A barátságokból munkakapcsolat is lett.Az “Élet és Élet” alá–és bele, a zenéket Cyborg Templár guritja,akivel augusztus óta rendszeresen együtt koncertezek.Ő a bakeliteket rakja alám,én pedig többnyire saját szövegeimet,dallamaimat éneklem.Ezt is nagyon élvezem,új utakat nyitott a kreativitásomban.
A másik ilyen fontos barátság-munka kapcsolat a rádióból Relé /a Decketek-ből/,aki összerakta a 3.magyar Sunset Cafe CD-t,amin 2 dalt én énekelek,ebből csak egy van feltüntetve,az utolsó,a VÁKUVÁ.

Ez a dal egy halandzsa dal,ahogy született,azt úgy hivom:kegyelmi állapot.
Gyuri behivott a studióba,hogy mutat egy dalt, mit szólok hozzá.Azonnal elvarázsolt,és már a 4.taktusnál mondtam:”azonnal kapcsold be a mikrofont! ”
Azt se tudtam mi a harmóniamenet,mi a periódicitás,hogy milyen dallamot,vagy szöveget énekelek rá,
csak azt éreztem:Énekelni vágyom!És olyan könnyedén,maguktól gurultak ki a hangok a torkomon,ahogy
ősszel egy falevél lehullik.De közben tele voltam belül fénnyel,örömmel,ami vitt magával egem is.

Relé egy egész anyagot szeretne tavaszra összehozni,de most már én is úgy gondolom,itt az idő,hogy CD formátumban is hagyjak lenyomatot.Mos tmár szinte azt sem tudom,mit mutassak meg először,a múltat/rengeteg régi koncert és stúdió felvételem van,6 különálló zenei project/,a jelent/készülnek új számok,no meg a DJ-s zene/,vagy a jazzt,amihez 17.éve mindig visszatérek.

Ezen a nyáron két film forgatásán is feltüntem,az egyik:Herendi Gábor:”Magyar vándor”-ában dominaként,a másik produkció:Jeles András:József és testvérei.

Ez év őszén elindult a TV2-n a Megasztár,ahova engem kértek föl az öttagú zsüri egyedüli nőtagjának.Elvállaltam,és nagyon hálás vagyok érte a sorsnak!Egyrészt nagyszerü emberekkel dolgozhatok együtt,másrészt én magam is sokat fejlődök attól,ahogy meglátom azt,hogyan lehetne más jobb,profibb,erőteljesebb./Nyilván ugyanezeket magamtól is megkérdezem./Minden tudásommal gyakorlom az éberséget,törekszem az őszinteségre,amivel nagyon fontos az életben,hogy megtiszteljük egymást!
Most tavaszig ez a hajtás megy:rádió,TV,irás,folyamatos koncertezés és fellépések,Cd-n való munka,aztán elhúzom a csikot,és 180 fokos fordulattal totál belazulok.Plusz beszervezek magamnak valami jó kis igazi kalandtúrát,mert a nagy szabadságra vágyó véremnek sok lesz már a kötelességből!
És nem beszéltem még a legfőbb és egyik legédesebb feladatomról:az anyaságomról.
Lázár már teljesen kamasz,Hanna most kezd belelépni.Bár már egyre kevesebbet igényelnek a szülői együttlétből,az iskolai kötelezettségeket Gyuri is és én is szeretjük ellenőrzni.A napi főtt kaja különösen fontos nekik,hiszen most épül föl a testük,és ezt nem biznám a menza kajára.Egyébként meg az az igazság,hogy imádok velük lenni,mind a ketten nagy fazonok!
És akkor még ugye sportolok is –ezt soha nem fogom abbahagyni– úgyhogy a barátaimra–pedig mennyi remek embert ismerek– sajnos most nagyon kevés időm jut.Most ez van.Pörgés.Ez is csak egy periódus.De nagyon élvezem!

Az első Megasztártól ( 2003 ősze ), a mai napig,azaz 2009 februárjáig

Nem véletlen,hogy egy külön fejezet cimet adok életem azon korszakának,ami a Megasztár után kezdődött.Magam sem sejtettem,amikor némi vonakodás után(már épp teljesen kiábrándultam a TV-ből és lemondtam róla )elvállaltam a zsürizést,hogy ebből kultuszmüsor lesz.Megkockáztatom,hogy egyikőnk se tudta…Mindenesetre nagyszerü volt megélni,életem végéig hálás leszek érte!Hálás a tapasztalatokért,amiket ott megélhettem,az újonnan kapott barátságokért,és természetesen az egzisztenciális hozadékaiért.”Elkezdett menni a szekér”-ahogy mondani szokták.Hirtelen mindenki kiváncsi lett arra,hogy énekelek,országszerte mindenfele hivtak a zenekarommal fellépni.Akkor 70%-ban jazzt,30%-ban saját zenét játszottunk a Soma Jazz Most-tal.Sorra töltöttük meg a vidéki müvelődési házakat.Tisztában voltam vele,hogy nem a jazz vonzása miatt jönnek,hanem arra kiváncsiak,hogy a “bögyös-fürtös mire föl pofázik.”Örömmel álltam elébe,és olyan sikerélményeket élhettem meg,ami a zsigereimbe beépült.Egyik legnagyobb és legfelejthetetlenebb sikerélményem az volt,amikor Mezőkövesden a koncert után felkeresett az öltözőben egy 70 körüli klasszikus fejkendős paraszt néni,és azt mondta: “Rájöttem lelkem,hogy én most hallottam életemben először igazi muzsikát.”Hát,szóval,remek kis időszaka volt ez is az életemnek.Ajándék…Roppant tanulságos volt (egy gondolkodó ember számára luxus mozi) a valóságnak ez a megnyilvánulása.A castingok /azaz első körös meghallgatások/ megmutatták számomra azt, mennyire nagy szükség van az önismeretre.Azóta immár 3.éve tanulok pszichológiát,úgyhogy később tudtam nevén nevezni azt,amit több ezer embert végighallgatva megláthattam: a self discrepancia ilyen mértékü jelenlétét.Ez egy identitás zavar fajta,aminek az a lényege,hogy a vágyott,áhitott én, és a valós,reális,megvalósitható,önvalóra szabott én között óriási,áthidalhatatlan szakadék tátong.No,ebből láttam a legtöbbet…Azóta is nagyokat mosolygok,amikor lelkes “pozitiv gondolkodók”annyira leegyszerüsitik a dolgokat,hogy azt hiszik :”amiben igazán hiszel,amit igazán akarsz,az valóra válik.”Több ezer self-discrepanciást láttam,aki hitt magában és akart.Ez a törvény csak akkor érvényes,ha ott van mögötte a valós önismeret,és vágyunk tárgya személyünkre és sorsunkra szabott.

Szóval.A Megasztárral sürü időszak jött az életembe.2004.januárjában elkezdtem szintén életem egyik legmeghatározóbb munkáját : a Nők Lapja Café-ban  a heti rovatomat.Először ezt sem akartam.(Érdekes,most gondolok bele,ami igazán meghatározó lett az életemben,az elől először húzódoztam egy kicsit.)Többedjére kerestek meg,mire igent mondtam.Aztán viszont úgy beszippantott ez a felelősségteljes munka,hogy ennek hatására 2005.őszén Miskolcon a Nagy Lajos Király Egyetemen elkezdtem a pszichológia szakot.Újabb meghatározó szellemi több,mint kaland.Új aspektusok,új meglátások,elkezdtem intenziven használni az agyamat.Nagyon élveztem és élvezem mind a mai napig.Imádok tanulni!Új gondolatokat kapni szerintem az életben az egyik legnagyszerübb dolog!(Ikrek vagyok mérleg aszcendenssel -ez lételemem…)Eleinte izgultam,hogy fog-e még az agyam,először két óra intenziv,koncentrált tanulás után úgy elszédültem,mint aki a ringlispilről szállt le,később vizsgaidőszakban 10-12 órákat is tudtam egyben tanulni,és ez nem fárasztott,hanem szabályosan mámorossá tett!Rengeteget adott ez az iskola,ismét egy dolog,amiért örökké hálás leszek.És itt el kell,hogy mondjam,a hála egy nagyon fontos energia.Biztosan érzem,aki nem éli meg,az bizonyos szinten le is blokkolja az életét.No de visszatérve a Nők Lapja Café-s munkámra.Azért kezdtem el pszichológiát tanulni,mert még felelősségteljesebben szerettem volna végezni a munkámat.Meg is lett az eredménye.A letöltések száma folyamatosan emelkedett(emelkedik),2006.tavaszán pedig a levelezéseimből könyvet is szerkesztettünk “Ébresztő” cimmel.Ezen munkám sikeressége még tovább nőtt (ezt sem én akartam,a Sors döntött igy…),és 2007.februárjától a Nők Lapjában havi rovatomban hasonló munkát végzek.A “hasonló” konkrétan a következőt jelenti: A Café-nál immár 5.éve van egy szerkesztőm,aki a többb tucat levélből minden héten kiválaszt és elküld nekem egyet,amire válaszolok.Itt viszont hozzám áramlik be havonta 80-90-100 levél,amit el is olvasok,és szinte mindre válaszolok is.Bár a feladatom nem ez lenne,csupán az,hogy ezekből egyet válasszak ki,találkozzak az illetővel,majd 5000 karakter erejéig ezt irjam meg.Ez szinte már konkrét praktizálás.Csakhogy itt nem terápiáról van szó,hanem egy konkrét találkozásról.Ezek a találkozások eddig 3 és 6 óra közötti intervallumban történtek,és addig nem engedtem el senkit,amig azt nem éreztem,sikerült vele megláttatnom saját magát és a problémáját kivülről,és az utat is,amin tovább mehet önmaga fele.Nagyon izgalmas és szintén felelősségteljes munka.Március 26.-án pedig indul a Nők Lapja Cafe klub,ahol az a vágyam,hogy létrejöjjön egy izgalmas,élettel és születő kapcsolatokkal teli közösségi élet!

No de visszakanyarodva egy kicsit még az előző évekre.2003-ban megjelent a Chameleon Records kiadásában a Sunset Cafe3,amin az utolsó dal a már emlitett “Vákuvá.”Ez a dal 2004-ben szintén befejező számként került rá egy nagyon szinvonalas válogatás albumra Angliában : az angol BMG kiadásában:Bambuddha Groove - The gatheting.Még ez év tavaszán egyetlen magyar fellépőként lettünk meghivva az angliai Coventry fesztiválra.(Az erről készült videofelvétel hamarosan megtalálható lesz a site-on.) 2005.-ben pedig a Chameleon Records létrehozta a Mirror media kiadót,ők adták ki a “Teljes ebéd” cimü albumunkat.(Jelenleg a VIII.Krúdy Gyula utcában a CD bárban kapható.) A cim koncepciójában nagyon nőies,hiszen a táplálás,etetés,hagyományosan mégiscsak a nők privilégiuma.A “teljes ebéd” koncepciójában a következőket takarja: Előétel:klasszikus jazz (mégiscsak ezzel indult a zenei pályám.)Leves : a Soma Jazz Most-tal játszott akkori saját számaink,leginkább “new jazz” stilusban.Főétel: szintén saját számok,de már nem csupán akusztikus hangszerekkel,itt az elektronikus hangzás is dominál.Desszert (ennek minden eddigi iztől különböznie kell) : egy punk-rockos dalunk,végezetül “presszó kávé”:Presser Gáborral egy ballada. 2004-ben Presser Gábornak a BMG által kiadott musical válogatás albumán is énekelek,illetve a 2006-ban megjelent Presser - Varró Dániel:Túl a maszathegyen c. CD-jén is. Végülis a vele való kapcsolatot is a Megasztárnak köszönhetem,mint oly sok mindent…

2006.-ban a Szigeten (évek óta immár megszokott helyünkön,a Pesti Est szinpadon) koncerteztünk utoljára a Soma Jazz Most-tal,és 2006. októberében a Gödörben debütáltunk a már csak saját számokat játszó Libidó-val.Sokat változott a stilusunk,amit nehezen tudok meghatározni,mert egyéni hangvételü.Jazzes is,popos is,itt-ott etnos,sanzonos,a zenéket Lőrincz György irja,hangszereli,a szövegeket én.( Kivéve 2 dal a CD-ről, azokért köszönet Karafiáth Orsinak.) Törekszünk arra,hogy hüek legyünk a zenekar nevéhez.Sokan a freudi értelmezés szerint azt hiszik,hogy ez csupán a szexuális energiát jelenti,de a libidó valójában maga a mindent beölelő és mindent meghatározó életenergia.Ez az,amit én a muzsikánkkal adni szeretnék az embereknek,mert erre van a legnagyobb szükség.

Az elmúlt éveknek volt még egy izgalmas kalandja : 2006.decemberétől 2007 őszéig müsorvezetője (és picit szerkesztője is) lehettem az M1 egy teljesen rendhagyó müfajú müsorának a “Testi mesék”-nek.Ez a tudományos-ismeretterjesztő-szórakoztató müsor (amiben ráadásul a Libidó zenélt) sok információval,új tapasztalattal ajándékozott meg.

2007.őszétől a Fürdővilág magazinban elvállaltam egy havi megjelenésü spirituális rovatot , ahova egy éven átirtam.Még pár évvel ezelőtt is szabályosan tiltakoztam,amikor asztrológus barátnőim nagy nyomatékkal mondogatták: nézd meg,itt van világosan a képletedben,neked sorsod a tanitás,gyógyitás.Sokáig nem akartam elhinni,úgy gondoltam,hogy “csak” a zene,szinház,müvészet,és az úgynevezett “tanitás-gyógyitás” csakis indirekten,ezeken keresztül nyilvánulhat meg.Ma már nem menekülök a sorsom elől,úgyhogy a 2008.március első szerdáján indult ”Ébresztő előadások”  klubomat ( ahol mindig egy adott témáról tartok előadást) hosszú időre tervezem.

Az elmúlt évek szintén meghatározó történése volt az is,hogy 2004-től arca,divája,zászlóvivője lehettem a Születés Heté-nek,ami azóta már mondhatni mozgalommá nőtte ki magát.Szivügyem,belülről zakatoló misszióm lett,hogy a jövő generáció asszonyaihoz minél nagyon sugárban segitsem eljuttatni az információt,hogy mennyire fontos a várandóssághoz,születéshez való tudatos hozzáállás.Ez,és az utána következő időszak minden embernek az egész életútját,személyiségét meghatározza.Előadásaimmal elkezdtem járni az országot , azóta is mindenfele “ébresztgetek”,hiszen most van az individualizáció,a spirituális felébredés időszaka,úgyhogy nagyon sok múlik a tudatosságon.

2008.-ban végeztem a Miskolci Nagy Lajos Király Magánegyetem pszichológia szakán. Számomra nagyon sokat adott ez a 3 év, és szorgalmas “Kláraként” (Clara, Clarissa= tiszta, egyszerü, pontos, ennek a személyiségrészemnek igen sokat köszönhetek…) rengeteget tanultam. Szakdolgozatomat a következő témából irtam :”A megváltozott férfi- női kapcsolati és szerepminták az átivelő generációkon “) Aktuális téma, amit valamennyien érzünk…Intenziv, változásokkal teli idők vannak, én pedig intenziven is élek. Erre mondta az egyik haverom azt,hogy:”te olyan vagy,mint egy Forma 1-es autó,ha nem nyomják tökig a gázt,akkor tönkremegy.Terhelni kell,akkor van formában.”Ez igy van,de tudom,hogy majd eljön az az idő is,amikor pihenek,amikor muszáj lesz kicsit lassitani,sőt,le is állni.Addigis úgy tartom egyensúlyban az életemet,hogy hetente legalább 4-5-ször mozgok,meditálok. 2008 januárja óta astanga jógázom,már tudom,hogy ez életprogram marad.Futok,bringázok,úszni járok,rendszeresen oldatom magam kineziológussal,jókat kajálok,amikor tehetem,együtt vagyok a családommal,barátaimmal,ja,és még egy szuper dolog:a Hellinger terápia!Ez is új utakat nyitott a gondolkodásomban,az emberi problémákra való rálátásban.Mindenkinek ajánlom!

2008.szeptembere óta az Otthon magazinban van havi rovatom,  “lakáspszichológusként” .

2009.februárjában 2 év után megszünt a Nők Lapjában havi rovatom, helyette alkalmi szakértő leszek az újságban.

2008.nov.17.-én egyszerre jelent meg az “Ébresztő 2 ” könyvem és a Soma Mamagésa és a Libidó CD-je: a “Balansz”. 2009.jan.21.-én volt a lemezbemutató koncert (a Youtube-on vannak részletek.)

2009.márc.végén inditom “Lelki-wellness” hétvégéimet, melyeken már nem csupán ébresztő előadásaimmal, hanem segitő technikákkal is kivánom támogatni a változni és változtatni vágyókat.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.